2024-06-16

Filmek miatt jártam utána az alkoholfüggőségnek

Mióta világ a világ, egyenesen rajongok a filmekért és úgy egyáltalán a filmművészetért. Egészen tini koromtól fogva teljes mértékben lekötöttek a különböző filmek, viszont nagyon hamar kialakult bennem egyfajta igényesség is és hamar eljött az az időszak is, amikor már nem néztem meg „bármit”, hanem tudatosan kerestem az akár ismeretlenebb, de jól megcsinált filmeket. A szívem csücskei mindig is azok az alkotások voltak, amelyek valamilyen komoly, lehetőleg aktuális témát, problémakört öleltek fel és hagynak is valamit maguk után a nézőben, aki plusz gondolatokkal, kattogó aggyal fog felülni a székből a megnézés után. Egy időben sok olyan film sodródott elém, amelyek valamilyen módon a különböző szenvedélybetegségekkel, azok hatásaival és esetleg a gyógyulási folyamattal foglalkoztak – a téma ekkor keltette fel jobban az érdeklődésemet, így elkezdtem kicsit jobban körül járni a dolgokat.

Rá kellett jönnöm, hogy hogyha alkoholról van szó addiktológiai szempontból, a Felépülők honlapja lehet az egyik leghitelesebb információforrás a számomra. A Felépülők gyakorlatilag egy addiktológiai iránnyal foglalkozó csapat, kifejezetten az alkoholbetegségre koncentrálva: céljuk, hogy minél több ember gyógyításában tudjanak közreműködni speciális, 28 napos modelljükkel, amelyet az amerikai Minnesota-módszer alapján dolgoztak ki. Nagyon fontos volt számomra, hogy többségében ők maguk is „felépülők” voltak, tehát személyes tapasztalataikra támaszkodva tudták kialakítani a rendszerüket, ráadásul minden esetben szakemberek is.

Ők addiktológiai szakemberekként nem is elvonókúrának nevezik a programjukat, hiszen a leírásuk szerint hagyományos értelemben vett elvonók már nincsenek is az országban – sokkal inkább beszélhetünk rehabilitációs intézményekről. Már a hangzásukból is érezni, hogy ugyan a cél ugyanaz, a célhoz vezető út azért mégiscsak jócskán különbözik…

Ahogy már említettem, a Minnesota-modell alapján dolgozták ki a módszerüket. Ez azért is lehet már-már garancia a sikerre, mert az amerikai intézmények döntő többségében már ezt alkalmazzák – persze ehhez elengedhetetlen, hogy a gyógyulni vágyó páciens is minél inkább legyen ott fejben és akarja a gyógyulást, na meg persze tegyen is érte; kizárólag a külső hatásokra nem lesz gyógyult. Persze természetes, ha valaki szkeptikus, de lássuk be, hogy egy 28 napos, bentlakásos program, ahol a nap minden percében szakértői felügyelet van jelen, jó eséllyel hatásosabb és progresszívebb egy addiktológiai probléma esetén, mint hetente néhány alkalommal egy egy-két órás konzultáció.

Közösségi gyógyulási lehetőséget biztosítanak, így a betegek egymás számára is borzasztóan támogató hatással tudnak lenni; mindez ráadásul egy családias közegben folyik vidéken, a tömegtől távol egy nagyon nyugodt, békés házban, ahol biztosítva vannak különböző rekreációs, szabadidős lehetőségek is.

Számomra nagyon érdekesnek bizonyult, hogy az addiktológiai területeken is mekkora fejlődés volt már néhány évtized alatt még Magyarországon is; és aki rászorul, annak mindenképpen érdemes felkeresnie a Felépülők weboldalát számos hasznos információért, és persze nem utolsó sorban jelentkezhet a programjukra is.